kisatlasz

Bár a zsidó származású Jobbikos politikus alakjával nem veszi fel a versenyt, azért a "Le a japán termékekkel!" pólót viselő, Canon gépes kínai tüntető sem smafu.  

Az elmúlt hónapokban újra feléledt az iskolai mérgezési hullám Afganisztánban. Egymás után viszik kórházba az ájult diáklányokat, és senki nem tudja, hogy mi a rosszullét oka. Gyanítják, hogy a nők oktatását ellenző Talibán mérgezi az iskolák kútját, a WHO viszont ezeddig nem talált mérgezésre utaló nyomokat se a lányok vérében, se a kutak vizében. A rövid eszméletvesztést követően a diákok magukhoz térnek, és vígan hazasétálnak.

Valószínűleg kevés afgán iskolás lány hallott az ázsiai és afrikai péniszpánikról. Még kevesebben gondolhatták, hogy egyszer egy cipőben járnak majd azzal a rakás kínai és szudáni férfival, akik egykor megdöbbenten konstatálták, hogy valaki elrabolta legkedvesebb testrészüket.    

Az 1967-es nagy szingapúri péniszpánik során ötszáz férfi jelentette, hogy hímtagja egyik napról a másikra kámforrá vált. A furcsa kór egy újságcikk nyomán terjedt el, ami szerint egy koleravírussal befecskendezett disznó pénisze hirtelen visszahúzódott az állat alhasába, és végzett vele. Felröppent a hír, hogy több disznó is kapott a gyilkos szérumból, így a sertéshús rajongó szingapúri polgárokon úrrá lett a pánik.  A sertésmérgezések elkövetőinek a malájokat tartották, akikkel ez időben Kína nem ápolt felhőtlen viszonyt.

Szudánban, ahol imperialista cionista ügynököket vádoltak péniszlopással, férfiak százai találtak ki furfangosabbnál-furfangosabb technikákat, hogy megakadályozzák a testrész szublimációját: csipeszekkel és madzagokkal biztosították testükhöz a himbálódzó tagot, vagy megkérték családtagjaikat, hogy álljanak őrt felette.

Ahogy a tömeghisztéria elcsitult, a péniszek szépen-lassan előkerültek. De addig az érintettek szentül hitték, hogy soha többé nem markolászhatják álmosan a TV előtt ülve, vagy nevezhetik a legfontosabb dolognak az autójuk után. A félelem olyan, mint az önbeteljesítő jóslatok. Remélhetőleg az afgán lányok fantáziája nem elég élénk ahhoz, hogy - tudtuk nélkül - újabb rémtettekre ösztönözze a tálibokat.  

Hány pohár fekete és tejes kávé kell ahhoz, hogy kirakjuk Nelson Mandela fejét? Ez nem valami rasszista találós kérdés, hanem kivonat a Jacobs dél-afrikai PR ügynökségének egyik ötletbörzéjéből. A CSR akció keretében a cég vállalta, hogy annyiszor ezer randot fizet jótékonysági célokra, ahány percig építik az apartheid harcos portréját műanyagpoharakba töltött kávéból.

A ma 94 éves politikus hírnevével nem először tolták meg valamelyik márka szekerét. Néhány éve saját alapítványa állt elő azzal a kreatív ötlettel, hogy dobjanak piacra egy Mandela ihlette ruhamárkát. A 46664 – ami Dél-Afrika első demokratikusan megválasztott elnökének rabszáma volt a 27 évnyi fogság alatt – mára az európai kifutók egzotikus színfoltja.

Mivel a branding nem ismer országhatárokat, a polgárjogi harcosok rendre Mandela sorsára jutnak. A Mont Blanc a puritánságáról híres Gandhi nevét vette kölcsön, hogy a függetlenségi mozgalom atyjának farvizén népszerűsítse fehérarany golyóstollát Indiában. A Martin Luther King nevet képviselő Greenlight ügynökség a baptista tiszteletes személyét olyan értékekkel azonosítja, mint a méltóság, tisztelet, becsület, és ezért elsősorban bankoknak, biztosítóknak és autógyártóknak ajánlja használatra.

Arra azért figyelnek a vállalatok, hogy a híres aktivisták nevével fémjelzett projekteknek legyen némi világjobbító vetülete. A társadalom adományokat, tudatosító programokat, mozgósított közönséget kap, a cégek pedig előbb-utóbb profitot. Mindenki nyer, kivéve talán pont azok, akiket ezek a win-win akciók zászlajukra tűznek.

Ezek a politikusok önmagukban márkák, egy eszme- és értékrendszer védjegyei, akik bajosan szimbolizálhatnak valamit hitelesen a saját mozgalmukon kívül. Persze szép dolog az adomány, de nem lett volna elegánsabb, ha a Jacobs egyszerűen odaadja a pénzt, kiad egy sajtóközleményt és hello? 

Bár  lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Vegyük például Irakot! Az országban szélsőséges iszlamisták vadásznak a melegekre, átfésülik a gay chat szobákat, lesben állnak az éjszakai szórakozóhelyek előtt, és ha kézre kerítik az iszlám beszennyezőit, nincs kegyelem. 2003 óta több száz iraki anya azonosította szétroncsolt testű, folyékony ragasztóval teletömött végbelű homoszexuális fia tetemét.

Magért beszél, hogy az afgán közbeszédben a hamjins baazi és bacha baazi (homoszexualitás és pedofília) szavakat szinonimaként használják. (A sors fintora, hogy a konzervatív vallásos ország útjait szivárvány matricás autók lepték el egy időben. Mire a Kanadából importált használt kocsik afgán tulajdonosai megtudták, hogy mit szimbolizál a dekoráció, a matricák már olyan népszerűek voltak, mint nálunk anno a Wunderbaum autóillatosítók.)

Akárcsak Irakban és Afganisztánban, a legsúlyosabb melegekre kiszabható ítélet Iránban is a halálbüntetés. Ezt reszkírozta az a néhány teheráni fiatal, akik május 17-én, a Homofóbia Elleni Világnapon fogták magukat, és titokban megtartották a maguk privát melegfelvonulását. Az akcióról készült fotókat a Joopea nevű helyi közösségi oldalon tették közzé. 

Lehet, hogy ez a jövő stratégiája a vajsavas tojások ellen. 

fotók: joopea.com 

Kínában az űrhajózás és a gasztronómia kéz a kézben járnak. 2007-ben, négy évvel azután, hogy a nagytigris először küldött embert az űrbe, a Kínai Asztronauták Tudományos Kutató és Tréning Központja piacra dobta az űrkaját, hogy Kína népe is osztozhasson az univerzum meghódításának élményében. Hatvan fajta összelapított és kiszárított étel alkotja a termékcsaládot, köztük olyan ínyenc falatokkal mint a vákuumcsomagolásos töltött kacsa vagy a sárgadinnye chips.

A kínaiak egészen addig boldogan és büszkén emelték kosarukba a közértek polcain sorakozó mennyei konzerveket, amíg meg nem jelent Yang Liwei, a 2003-as küldetés vezető asztronautájának autobiográfiája. Itt egy kisebb darabka szar került a palacsintába, miután az űrhajós megírta, hogy többek közt kutyát is fogyasztottak munkatársaival a fedélzeten. Bár az észak-kínai Huaijang tartományban a kutyahús mindennapos eledel – „A Huaijang-i kutya jobb, mint a ginseng” – tartja a népi bölcsesség –, az ázsiai állatvédők azonnal felhördültek. Miután minden második kínai kisfiú Yang Liwei szeretne lenni nagykorában, nem ildomos, hogy a nemzeti hős ilyen példát állítson eléjük, érveltek.

A kedélyek szerencsére gyorsan elcsitultak. Az űrprogram folytatta diadalmenetét, Kína népe pedig nem firtatta, hogy miért van szükség a dollár milliárdokat felemésztő programra, miközben az országban 21 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Időközben a kormány újabb szenzációval rukkolt elő, hogy betömje a kritikusok száját. Magokat lőtt fel az űrbe, amikből visszatértükkor félméteres uborkák és hatkilós padlizsánok nőttek. Bár a tudósok nem találtak magyarázatot a csodára (ahogy a csodauborkák lehetséges káros hatásait se tudták felmérni), az optimista kutatók azonnal kikiáltották a kínai űrprogramot a világ szegényeit gyötrő éhség ellenszerének.

De úgy tűnik, még orbitális magokkal és diszkont űrkajával se lehet távol tartani a botrányokat a kínai űrhajózástól. Bár a világsajtó a napokban a szkafanderben mosolygó Liu Yang, az első női kínai asztronauta fotójával van tele, most is került némi üröm az örömbe. A felháborodás tárgya a változatosság kedvéért gasztronómiai jellegű.

A Beijing News felröppentette a hírt, hogy Jiuquan város határában egy különleges élelmezési központ működik, ahol száz százalékig természetes alapanyagokból készítik az asztronauták menüjét. Az állatoknak nem adnak mesterséges táplálékot, hogy az űrbe küldött hús- és tejtermékek a lehető legjobb minőségűek legyenek, és minden összetevőt duplán csekkolnak, mielőtt bedobnák a kondérba. A kínai bloggerekből rögtön elpárolgott a hazai űrkutatás legújabb eredménye felett érzett büszkeség, és egymás után tették fel a kérdést: nekik miért kell melaminnal mérgezett ételeket enniük, miközben honfitársaik bio vadkacsa tojást zabálnak az űrben? Kínában az ételmérgezések gyakorisága vetekszik a napi étkezések számával. Alumíniummal szennyezett rizs, sötétben foszforeszkáló sertések és permetszerrel megbolondított hüvelyesek alkotják a menüt. Évente több tonnányi mérgezett ételt regisztrálnak az ország különböző pontjain. Nem is értem, miért nem térnek át az űrkonzervekre.