Bár a WHO már 1990-ben levette a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról, sokszor úgy tűnik, hogy ez a hír máig nem jutott el a Kárpát-medencébe. Miközben az Egyesült Államokban és Franciaországban a melegek hetek óta ünneplik, hogy hazájukban nemsokára legalizálják az egyneműek házasságát, nálunk a rendőrség még mindig veszi a fáradtságot, hogy forgalmi okokra hivatkozva megpróbálja lefújni az épp esedékes melegfelvonulást.
Bár lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Vegyük például Irakot! Az országban szélsőséges iszlamisták vadásznak a melegekre, átfésülik a gay chat szobákat, lesben állnak az éjszakai szórakozóhelyek előtt, és ha kézre kerítik az iszlám beszennyezőit, nincs kegyelem. 2003 óta több száz iraki anya azonosította szétroncsolt testű, folyékony ragasztóval teletömött végbelű homoszexuális fia tetemét.
Magért beszél, hogy az afgán közbeszédben a hamjins baazi és bacha baazi (homoszexualitás és pedofília) szavakat szinonimaként használják. (A sors fintora, hogy a konzervatív vallásos ország útjait szivárvány matricás autók lepték el egy időben. Mire a Kanadából importált használt kocsik afgán tulajdonosai megtudták, hogy mit szimbolizál a dekoráció, a matricák már olyan népszerűek voltak, mint nálunk anno a Wunderbaum autóillatosítók.)
Akárcsak Irakban és Afganisztánban, a legsúlyosabb melegekre kiszabható ítélet Iránban is a halálbüntetés. Ezt reszkírozta az a néhány teheráni fiatal, akik május 17-én, a Homofóbia Elleni Világnapon fogták magukat, és titokban megtartották a maguk privát melegfelvonulását. Az akcióról készült fotókat a Joopea nevű helyi közösségi oldalon tették közzé.
