Kínában az űrhajózás és a gasztronómia kéz a kézben járnak. 2007-ben, négy évvel azután, hogy a nagytigris először küldött embert az űrbe, a Kínai Asztronauták Tudományos Kutató és Tréning Központja piacra dobta az űrkaját, hogy Kína népe is osztozhasson az univerzum meghódításának élményében. Hatvan fajta összelapított és kiszárított étel alkotja a termékcsaládot, köztük olyan ínyenc falatokkal mint a vákuumcsomagolásos töltött kacsa vagy a sárgadinnye chips.
A kínaiak egészen addig boldogan és büszkén emelték kosarukba a közértek polcain sorakozó mennyei konzerveket, amíg meg nem jelent Yang Liwei, a 2003-as küldetés vezető asztronautájának autobiográfiája. Itt egy kisebb darabka szar került a palacsintába, miután az űrhajós megírta, hogy többek közt kutyát is fogyasztottak munkatársaival a fedélzeten. Bár az észak-kínai Huaijang tartományban a kutyahús mindennapos eledel – „A Huaijang-i kutya jobb, mint a ginseng” – tartja a népi bölcsesség –, az ázsiai állatvédők azonnal felhördültek. Miután minden második kínai kisfiú Yang Liwei szeretne lenni nagykorában, nem ildomos, hogy a nemzeti hős ilyen példát állítson eléjük, érveltek.
A kedélyek szerencsére gyorsan elcsitultak. Az űrprogram folytatta diadalmenetét, Kína népe pedig nem firtatta, hogy miért van szükség a dollár milliárdokat felemésztő programra, miközben az országban 21 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Időközben a kormány újabb szenzációval rukkolt elő, hogy betömje a kritikusok száját. Magokat lőtt fel az űrbe, amikből visszatértükkor félméteres uborkák és hatkilós padlizsánok nőttek. Bár a tudósok nem találtak magyarázatot a csodára (ahogy a csodauborkák lehetséges káros hatásait se tudták felmérni), az optimista kutatók azonnal kikiáltották a kínai űrprogramot a világ szegényeit gyötrő éhség ellenszerének.
De úgy tűnik, még orbitális magokkal és diszkont űrkajával se lehet távol tartani a botrányokat a kínai űrhajózástól. Bár a világsajtó a napokban a szkafanderben mosolygó Liu Yang, az első női kínai asztronauta fotójával van tele, most is került némi üröm az örömbe. A felháborodás tárgya a változatosság kedvéért gasztronómiai jellegű.
A Beijing News felröppentette a hírt, hogy Jiuquan város határában egy különleges élelmezési központ működik, ahol száz százalékig természetes alapanyagokból készítik az asztronauták menüjét. Az állatoknak nem adnak mesterséges táplálékot, hogy az űrbe küldött hús- és tejtermékek a lehető legjobb minőségűek legyenek, és minden összetevőt duplán csekkolnak, mielőtt bedobnák a kondérba. A kínai bloggerekből rögtön elpárolgott a hazai űrkutatás legújabb eredménye felett érzett büszkeség, és egymás után tették fel a kérdést: nekik miért kell melaminnal mérgezett ételeket enniük, miközben honfitársaik bio vadkacsa tojást zabálnak az űrben? Kínában az ételmérgezések gyakorisága vetekszik a napi étkezések számával. Alumíniummal szennyezett rizs, sötétben foszforeszkáló sertések és permetszerrel megbolondított hüvelyesek alkotják a menüt. Évente több tonnányi mérgezett ételt regisztrálnak az ország különböző pontjain. Nem is értem, miért nem térnek át az űrkonzervekre.
