Az elmúlt hónapokban újra feléledt az iskolai mérgezési hullám Afganisztánban. Egymás után viszik kórházba az ájult diáklányokat, és senki nem tudja, hogy mi a rosszullét oka. Gyanítják, hogy a nők oktatását ellenző Talibán mérgezi az iskolák kútját, a WHO viszont ezeddig nem talált mérgezésre utaló nyomokat se a lányok vérében, se a kutak vizében. A rövid eszméletvesztést követően a diákok magukhoz térnek, és vígan hazasétálnak.
Valószínűleg kevés afgán iskolás lány hallott az ázsiai és afrikai péniszpánikról. Még kevesebben gondolhatták, hogy egyszer egy cipőben járnak majd azzal a rakás kínai és szudáni férfival, akik egykor megdöbbenten konstatálták, hogy valaki elrabolta legkedvesebb testrészüket.
Az 1967-es nagy szingapúri péniszpánik során ötszáz férfi jelentette, hogy hímtagja egyik napról a másikra kámforrá vált. A furcsa kór egy újságcikk nyomán terjedt el, ami szerint egy koleravírussal befecskendezett disznó pénisze hirtelen visszahúzódott az állat alhasába, és végzett vele. Felröppent a hír, hogy több disznó is kapott a gyilkos szérumból, így a sertéshús rajongó szingapúri polgárokon úrrá lett a pánik. A sertésmérgezések elkövetőinek a malájokat tartották, akikkel ez időben Kína nem ápolt felhőtlen viszonyt.
Szudánban, ahol imperialista cionista ügynököket vádoltak péniszlopással, férfiak százai találtak ki furfangosabbnál-furfangosabb technikákat, hogy megakadályozzák a testrész szublimációját: csipeszekkel és madzagokkal biztosították testükhöz a himbálódzó tagot, vagy megkérték családtagjaikat, hogy álljanak őrt felette.
Ahogy a tömeghisztéria elcsitult, a péniszek szépen-lassan előkerültek. De addig az érintettek szentül hitték, hogy soha többé nem markolászhatják álmosan a TV előtt ülve, vagy nevezhetik a legfontosabb dolognak az autójuk után. A félelem olyan, mint az önbeteljesítő jóslatok. Remélhetőleg az afgán lányok fantáziája nem elég élénk ahhoz, hogy - tudtuk nélkül - újabb rémtettekre ösztönözze a tálibokat.
